Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újpest F.C edzés és fontos hírek

 Új erőnléti edzőnk fiatal kora óta tudatosan készül az edzői pályára

„Minőségi munkát szeretnék látni!” mondja gyakran a keret tagjainak Milos Bogicsevics az edzéséken, miközben nem csak szóban, gyakorlatban is bemutatja a játékosoknak a különböző gyakorlatokat. A 32 éves szerb erőnléti edzőt mindig inkább a kispad vonzotta, ami nem is csoda, hiszen édesapja több szerb csapatnál is dolgozott már vezetőedzőként. Milos jól érzi magát erőnléti edzőként és nem tervezi, hogy átül a kispad végére, ennek ellenére már a Pro Licence-tanfolyamra készül, mert mindent meg szeretne tanulni, amit csak a labdarúgásról lehet.

– Már egészen fiatalon, 22-23 évesen edzőként dolgozott. Nem is készült játékosnak?
– De, játszottam is persze. az FK Zemun és az FK Benazija akadémiáján – ezek a csapatok akkor az első-másodosztály között ingáztak. A játékot viszont fiatalon abbahagytam, mindig inkább edző szerettem volna lenni, úgy gondoltam, hogy a kispadon jobban megállnám a helyemet. Volt néhány sérülésem is, nem erőltettem utána a dolgot és elkezdtem utánpótlás-csapatoknál dolgozni és megszerezni a szükséges papírokat.

– UEFA A-licenccel már rendelkezik, tervezi, hogy megszerzi a Pro licencet is?
– Igen, de tudni kell, hogy Szerbiában csak két-háromévente indul képzés. Várok a lehetőségre, remélem bekerülök a következő csoportba.

– Ez azt jelenti, hogy vezetőedzőnek készül a jövőben?
– Nem gondolkodom azon, hogy vezetőedző legyek. Azért szeretnék Pro licencet, mert ez a legmagasabb szint, számomra pedig fontos, hogy mindent megtanuljak, amit csak a labdarúgásról lehet. A modern labdarúgásban szerintem elengedhetetlen, hogy az erőnléti edző magát a játékot is értse. A karrierem szempontjából sem lényegtelen, hogy milyen végzettségem van, na és persze a klubnak is az az érdeke, hogy a játékosokkal a legképzettebb szakemberek dolgozzanak. Figyelem az edzéseken és meccseken a játékot is, és a tapasztalatokat felhasználva igyekszem összeállítani az edzésprogramot labdarúgóknak. Egyszerre gondolkodom tehát erőnléti- és „klasszikus” futballedzőként is.

– Mire emlékezik vissza a legszívesebben az eddigi pályafutása során?
– Mindig büszkeség tölt el, amikor egy-egy korábbi játékosom (legyen akár felnőtt, vagy gyerek) felhív, vagy ír arról, hogy mi a helyzet vele. Szerencsére mondhatom, hogy sok barátot szereztem a futball miatt Szerbiában. Emellett mindig örültem, akkor, amikor azt láttam, hogy a csapataim erőnlétben felveszik a versenyt a legjobbakkal, és az is mindig jó érzés, ha sikerül kevés sérülttel lehozni egy-egy szezont. Persze nem minden sérülést lehet elkerülni, de sokat lehet tenni a megelőzés érdekében.

– Hogyan jött képbe az újpesti lehetőség?
– Nebojsa már említette, hogy az iskolából ismertük egymást, valamint ellenfélként többször is találkoztunk a szerb élvonalban. Ő hívott, én pedig nem sokat gondolkodtam, örömmel jöttem. Eddig úgy látom, hogy nagyon jól megértjük egymást a stábbal, bízom benne, hogy sok jó dolgot tehetünk le együtt Újpesten az asztalra.

– Edzőként kinek a munkáját követi leginkább figyelemmel?
– Édesapám (Bogics Bogicsevics – szerk.) élvonalbeli edző Szerbiában – dolgoztunk is párszor együtt -, ő értelemszerűen nagy hatással volt rám mindig is. Emellett kedvelem José Mourinho filozófiáját, aki agresszív focit játszat csapatival, sok futással, ütközésekkel. Jürgen Klopp is figyelemreméltó munkát végez, és bár klisé ezt mondani, de szerettem Guardiola Barcelonáját is.

 – Mit szóltak a család és a barátok ahhoz, hogy külföldön folytatja a pályafutását?
– Tudják, hogy ez egy ilyen szakma, támogatott mindenki. Feleségem és négyhónapos gyermekem egyelőre Belgrádban maradtak, de a tervek szerint sokat lesznek majd Budapesten is.

 – Szombaton már edzőmérkőzést játszik a csapat, hamarosan pedig kezdődik a törökországi edzőtábor. Mit tartogat a játékosok számára?
– Az első három hét itthon arról szól, hogy lerakjunk egy jó alapot. Sokat dolgozunk a megelőzésén, az erőfejlesztésen és az állóképességen. Az edzőtáborban sok mérkőzés vár a fiúkra, olyan sok időm nem marad a fizikai felkészítésre, de azért ne aggódjon senki, nem marad el az sem. Emellett persze fontos lesz a regeneráció is, hiszen sorban követik majd egymást a meccsek.

– Az eddigi tapasztalatok alapján, hogyan érzi magát Újpesten?
– Ez egy nagyszerű klub. Jó az infrastruktúra, minden adott a megfelelő munkavégzéshez, örülök, hogy a csapat tagja lehetek. Várom a bajnokikat is, láttam már videókat arról, hogy milyen hangulatot képesek a szurkolók teremteni egy-egy mérkőzésen, bízom benne, hogy tavasszal is sokan támogatnak majd minket!

Simon Krisztiánra jobbszélsőként számít Pintér Attila - Lapszemle: Nemzeti Sport


Válogatott meghívót és zrikákat is kapott Simon Krisztián, akivel a Nemzeti Sport a válogatott edzőtáborában beszélgetett. 

„Nem számítottam arra, hogy Pintér Attila kapitány meghív, de persze nem bánkódtam, hogy így kissé rövidebb lett a téli pihenőm – így Simon Krisztián, az Újpest 22 esztendős csatára, aki eddig mindhárom válogatott randevún részt vett. – Persze az újpesti csapattársak éltek az adódó lehetőséggel… Litauszki Róbert mondta, amikor a klubnál jelentkeztem edzésre és cicázásra került sor, hogy »kérem, válogatott futballistával erősítettünk«… Nebojsa Vignjevics vezetőedző pedig csak annyit bökött oda, amikor beléptem az öltözőbe, hogy »köszönöm, hogy eljöttél a tréningre«… Persze a helyén kezelem a meghívást, nem szállok el magamtól – nincs is miért. Még jobb teljesítményre ösztönöz, hogy van eredménye a klubnál folytatott munkámnak.”

Kérdés, a szövetségi kapitány a támadószekció mely pontján számít a tizedik helyezett Újpest egyetlen kiválasztottjára.

„Edzés előtt mindig elmondja a különböző csapatrészekben szereplőknek, hogy mi a feladatuk – folytatta. – Bár az Újpestben a jobb és a bal oldalon is szerepeltem, a válogatottban a jobbon számítanak rám, ez jobban is fekszik nekem. Több játékossal is meg kell harcolnom a posztomért, így Bacsa Patrikkal, Bartha Lászlóval, Gyurcsó Ádámmal, Koltai Tamással, Szatmári Lóránddal és Radó Andrással. Nem egyszerű a helyzetem, de azért gürizek, hogy legközelebb is számítsanak rám – akár a finnek elleni márciusi felkészülési mérkőzésen is.”

Egyelőre kérdés, a pályára lépésre sor kerül-e, az viszont biztos, hogy így is sok mindent tanult az edzések alatt.

„Új gyakorlatokat is elsajátítottam, sok a tolódás, és a letámadásra is nagy hangsúlyt fektetünk – folytatta a játékos, aki három éve szerződött Újpestről a holland Feyenoordba, s az ottani tapasztalatokra is sokat gondol. – A legnagyobb különbség, hogy míg idehaza hét-nyolc hetet is edzünk a bajnokság előtt, a holland csapattal csak kettőt… Amikor Ománban edzőtáboroztunk, már csak taktikai, frissítő jellegű edzéseken kellett részt vennem. Nem jó csak edzeni és edzeni, fura érzés, hogy míg máshol futballoznak, mi csak tréningezünk. Ezért is várjuk már a mérkőzéseket. S ha már a holland napokat, heteket elevenítettük fel, épp vasárnap volt pontosan három éve, hogy első alkalommal pályára léptem a Feyenoordban, az Ajax ellen, sajnos kikaptunk 2–0-ra. Merészebb álmaim voltak a holland csapatnál… Persze szeretnék újra légiósnak állni. Ehhez elengedhetetlen, hogy végre ne bajlódjak sérülésekkel, hiszen az elmúlt két évemből egy ráment a felépülésre. Hihetetlen, háromszor tört el a talpcsontom, borzalmas időszak volt, de az utóbbi hónapokban már minden rendben van.”

Kivéve az Újpesttel… A csapat gyengélkedik, a tizedik helyen szerénykedik az NB I-ben.

„Nem szerepeltünk fényesen, de meg szeretnénk erősíteni a keretet, védő és irányító középpályás is érkezhet – mondta az NB I-es szezonban hét gólnál járó labdarúgó. – Remélem, az Újpesttel és a válogatottal is eredményes leszek a tavasszal. Úgy akarok teljesíteni, hogy kapjak meghívót.”

Szöveg: Cserháti András / Nemzeti Sport